Nagyon régen a Rambla de Barcelona egyszerű patak volt, ahol a hegyek vize lefolyt a tengerbe.

Akkoriban Riera de Collserola, Sant Gervasi vagy Riera d'en Malla néven ismerték egészen a Ravalnál megépült XV. századi fal fal megépítéséig.

A város közepén áthaladó csatorna egy nagy, 1,3 km hosszú sétány lett, amely összeköti a Plaça Catalunyát a kikötővel, és amely ma a város egyik legforgalmasabb utcája. A patak eltűnésével kolostorok épültek, különösen a Raval mellett, amelyek azonban az 1835-ös zavargások nyomán tűntek el.

A XIX. században, amikor a városfalat lebontotta egy hosszú sétány épült, és a legégett kolostorok helyén különféle létesítményeket és közösségi tereket építettek a város számára, mint például a Gran Teatre del Liceu, a Mercat de la. Boqueria vagy a Placa reial. A Font de Canaletest 1860-ban avatták fel, és megkezdődött a virágárusítás is a sétányon. Érdekessége volt ennek, hogy akkoriban ez volt az egyetlen hely a városban, ahol virágot lehetett vásárolni.

Ezután a Rambla de Barcelona-t, ​​más néven Rambla-t öt különböző részre osztották:

Rambla de Canaletes: A Plaça Catalunya első szakaszát a város leghíresebb szökőkútjáról nevezték el, amely a Barça győzelmeinek is otthont ad. Azt mondják, hogy a kút vizéből iszik, az mindig visszatér Barcelonába.

Rambla dels Estudis: Azért nevezték így, mert korábban ez volt az egyik első barcelonai egyetem, az Estudi General vagy Universitat, amelyet akkor zártak be, amikor V. Fülöp megszüntette a katalán egyetemeket a 18. században.

Rambla de les Flors: Azokhoz a virágos standokhoz kötődik e név, amelyek több mint százhetven éve díszítik a Ramblát.

Rambla dels Caputxins: Nevét a kapucinus szerzetesek kolostoráról kapta. Ennek a szakasznak az elején található a Boqueria piac, lejjebb pedig a Liceu, a Palau Güell és a Plaça Reial bejárata.

Rambla de Santa Mònica: A Rambla legalacsonyabb része, a bárok és éttermek területe, amely a múlt század elején a város kabaréinak is otthont adott az Avinguda del Paral·lel mellett.